tag:blogger.com,1999:blog-37002731893756081172024-03-13T09:20:45.821-07:00लघुकथा डॉट कॉमसहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-25536718661349636522014-05-16T08:38:00.000-07:002014-05-16T08:38:39.749-07:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=9nW-rDXQaL4">प्रसारण</a></div>
सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-35254215481486875672013-07-04T11:44:00.002-07:002013-07-04T11:44:24.575-07:00उजास साथ रखना<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr_1LT3uufUkSHQFgqtMF2jHv5gzlY_d2k21NrR6rH4nx7rVIa34Y_7d8poFDcm4DCJ8H2rjpXoGk0PV3N-m2AKJLiirJOAr5y9kSwvxwQXh6vujGZFprTY8cCstIUvmEzew0nTnvy_wxe/s1000/taruna+dvara+apdate.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr_1LT3uufUkSHQFgqtMF2jHv5gzlY_d2k21NrR6rH4nx7rVIa34Y_7d8poFDcm4DCJ8H2rjpXoGk0PV3N-m2AKJLiirJOAr5y9kSwvxwQXh6vujGZFprTY8cCstIUvmEzew0nTnvy_wxe/s400/taruna+dvara+apdate.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">LARGE SIZE</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><br /><br /><br /><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsFD0c2seOOJeQhB8vGjzvhTh6jXBqQxL9nOHC427atAAJSefFNzXMl5kat4VEZFTWwr7BT4AClg1hzyY9Cm2SVwHdOpRQHxiAP0rF0UyeIoMrEEFWpJwAdkZ4edluzTKa1039I9wZl16b/s1000/taruna+dvara+apdate.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsFD0c2seOOJeQhB8vGjzvhTh6jXBqQxL9nOHC427atAAJSefFNzXMl5kat4VEZFTWwr7BT4AClg1hzyY9Cm2SVwHdOpRQHxiAP0rF0UyeIoMrEEFWpJwAdkZ4edluzTKa1039I9wZl16b/s320/taruna+dvara+apdate.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">medium size</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr_1LT3uufUkSHQFgqtMF2jHv5gzlY_d2k21NrR6rH4nx7rVIa34Y_7d8poFDcm4DCJ8H2rjpXoGk0PV3N-m2AKJLiirJOAr5y9kSwvxwQXh6vujGZFprTY8cCstIUvmEzew0nTnvy_wxe/s1000/taruna+dvara+apdate.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr_1LT3uufUkSHQFgqtMF2jHv5gzlY_d2k21NrR6rH4nx7rVIa34Y_7d8poFDcm4DCJ8H2rjpXoGk0PV3N-m2AKJLiirJOAr5y9kSwvxwQXh6vujGZFprTY8cCstIUvmEzew0nTnvy_wxe/s200/taruna+dvara+apdate.JPG" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">small sIze</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</div>
सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-39457789747959982302011-10-18T17:15:00.000-07:002011-10-18T17:15:00.311-07:00पहाड़ी नदी<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">पहाड़ी नदी</span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">पहुँची सिंधु-तट</span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">कदम रखे </span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">सँभल सँभल के</span></b><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">…</span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">थकी मीलों चलके।</span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">9</span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">पहाड़ी नदी</span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">बन जाती भक्तिन</span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">बसाए तीर्थ</span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">तटों पर पावन</span></b></div><b><span lang="HI" style="font-family: "Arial Unicode MS","sans-serif";">भक्त भजन गाए ।</span></b></div>सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-85569053628497104292011-06-29T10:57:00.001-07:002011-06-29T10:58:36.104-07:00अँजुरी भर आसीस<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">[[<a href="http://www.abhivyakti-hindi.org/aaj_sirhane/2005/anjuribhar_asees.htm">http://www.abhivyakti-hindi.org/aaj_sirhane/2005/anjuribhar_asees.htm</a> अँजुरी भर आसीस]]</div>सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-14117920875670860042011-03-06T08:17:00.000-08:002011-03-06T08:26:31.651-08:00<p class="mobile-photo"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN9ddEw0tqNKXnfxDKBYfMV5As5cAg_3wvYnBhWPsefSmJIR2TZjYkazPkowC2q0ckBicnWJLZpC9OhpqnO6BacuAj2tBYm-_9r84UXUcW02jw-Ap2G22qtA-c9YbhSFarjLusJgzjfvcb/s1600/vulture-791652.jpg"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN9ddEw0tqNKXnfxDKBYfMV5As5cAg_3wvYnBhWPsefSmJIR2TZjYkazPkowC2q0ckBicnWJLZpC9OhpqnO6BacuAj2tBYm-_9r84UXUcW02jw-Ap2G22qtA-c9YbhSFarjLusJgzjfvcb/s320/vulture-791652.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581004164650055122" /></a></p><DIV><FONT face="Arial Unicode MS" size=2></FONT> </DIV>सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-11352431146931639172010-08-20T04:12:00.000-07:002010-08-20T04:13:00.340-07:00ਨਾਲ਼ ਤੇਰੇ …<h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਮਾਂ ਮੇਰੀ ਨੇ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਚਾਦਰ ਕੱਢੀ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਉੱਤੇ ਪਾਈਆਂ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਫੁੱਲ-ਪੱਤੀਆਂ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਪਲ਼ੰਘ </span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:darkgreen">‘</span><span lang="PA" style="font-size:13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana; mso-hansi-font-family:Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਤੇ ਜਦ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਵਿਛਾਵਾਂ ਚਾਦਰ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਮਾਂ ਤੈਨੂੰ </span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:darkgreen">……</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਤੱਕਦੀਆਂ ਅੱਖੀਆਂ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਫੁੱਲ ਚਾਦਰ ਦੇ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਤੇਰਾ ਚਿਹਰਾ ਮਾਂ ਨੀ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਪੱਤੀਆਂ ਲੱਗਣ ਤੇਰੇ ਪੋਟੇ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਰੀਝਾਂ ਲਾ ਕੇ ਚਾਦਰ ਕੱਢੀ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਦਿੱਤੀ ਧੀ ਨੂੰ ਪਿਆਰ ਪਰੋ ਕੇ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਜਦ ਕਦੇ ਕਾਲ਼ਜੇ ਖੋਹ ਜਿਹੀ ਪੈਂਦੀ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਝੱਟ ਚਾਦਰ </span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:darkgreen">‘</span><span lang="PA" style="font-size:13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana; mso-hansi-font-family:Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਤੇ ਜਾ ਬਹਿੰਦੀ ਮੈਂ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif"; color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਫੁੱਲ-ਪੱਤੀਆਂ ਨੂੰ ਤੱਕਦੀ-ਤੱਕਦੀ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਨਾਲ਼ ਤੇਰੇ </span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:darkgreen">…..</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਦੋ ਗੱਲਾਂ ਕਰ ਲੈਂਦੀ ਮੈਂ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਤੂੰ ਵੀ ਅੱਗੋਂ ਖੋਲ ਕੇ ਬਾਹਾਂ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2> <h2 style="margin-top:0in;line-height:16.8pt"><span lang="PA" style="font-size: 13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana;mso-hansi-font-family: Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਮੈਨੂੰ ਬੁੱਕਲ਼ </span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif";color:darkgreen">‘</span><span lang="PA" style="font-size:13.5pt;font-family:Raavi;mso-ascii-font-family:Verdana; mso-hansi-font-family:Verdana;color:darkgreen;mso-bidi-language:PA">ਚ ਭਰ ਲੈਂਦੀ ਏਂ</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Verdana","sans-serif"; color:#4B5D67"><o:p></o:p></span></h2>सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-28289571413278520372009-05-07T08:11:00.001-07:002009-06-08T07:33:18.353-07:00ਮਿੰਨੀ ਕਹਾਣੀਆਂ<br clear="all"><br><div style="text-align: left; margin-left: 40px;"> <br><div style="text-align: left;"><br><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTaruna1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Arial Unicode MS"; panose-1:2 11 6 4 2 2 2 2 2 4; mso-font-charset:128; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1 -369098753 63 0 4129279 0;} @font-face {font-family:"\@Arial Unicode MS"; panose-1:2 11 6 4 2 2 2 2 2 4; mso-font-charset:128; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1 -369098753 63 0 4129279 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h3 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0in; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0in; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:3; font-size:13.5pt; font-family:"Times New Roman";} a:link, span.MsoHyperlink {color:blue; text-decoration:underline; text-underline:single;} a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed {color:purple; text-decoration:underline; text-underline:single;} @page Section1 {size:8.5in 11.0in; margin:1.0in 1.25in 1.0in 1.25in; mso-header-margin:.5in; mso-footer-margin:.5in; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style> </div><h3 style="text-align: left;"><a name="5348232464320389824"></a><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><a href="http://mehmaanminni.blogspot.com/2009/05/blog-post_02.html">ਰਾਮੇਸ਼ਵਰ ਕੰਬੋਜ ਹਿਮਾਂਸ਼ੁ</a> </span></h3><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><span style="font-family: "Arial Unicode MS";">ਰਾਮੇਸ਼ਵਰ ਕੰਬੋਜ ਹਿਮਾਂਸ਼ੁ ਹਿੰਦੀ ਲਘੂਕਥਾ ਦੇ ਮਹੱਤਵਪੂਰਨ ਹਸਤਾਖਰ ਹਨ । ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਪਰੀਚੈ ਤੇ ਤਿੰਨ ਰਚਨਾਵਾਂ ਪਾਠਕਾਂ ਦੇ ਰੂਬਰੂ ਕਰ ਰਿਹਾ ਹਾਂ ।<br> ********<br> ਜਨਮ : 19 ਮਾਰਚ, 1949<br> ਸਿਖਿਆ : ਐਮ.ਏ.(ਹਿੰਦੀ), ਬੀ.ਐੱਡ <br> ਮੌਲਿਕ ਪੁਸਤਕਾਂ : ਲਘੂਕਥਾ ਸੰਗ੍ਰਹਿ 'ਅਸਭਿਅ ਨਗਰ' ਤੋਂ ਇਲਾਵਾ ਚਾਰ ਕਾਵਿ ਸੰਗ੍ਰਹਿ, ਦੋ ਲਘੂ ਨਾਵਲ ਤੇ ਇਕ ਵਿਅੰਗ ਸੰਗ੍ਰਹਿ ।<br> ਸੰਪਾਦਨ : ਈ.ਪਤ੍ਰਿਕਾ- ਲਘੂਕਥਾ.ਕਾਮ(ਹਿੰਦੀ ਲਘੂਕਥਾ ਦੀ ਵੈਬ ਸਾਈਟ), ਬੱਚਿਆਂ ਲਈ ਬਲਾਗਰ-<a href="http://patang-ki-udan.blogspot.com/">http://patang-ki-udan.blogspot.com/</a> <br> ਵਿਸ਼ੇਸ਼ : ਅਨੇਕਾਂ ਰਚਨਾਵਾਂ ਦਾ ਪੰਜਾਬੀ, ਗੁਜਰਾਤੀ, ਉਰਦੂ ਤੇ ਨੇਪਾਲੀ ਵਿਚ ਅਨੁਵਾਦ । ਕਈ ਸੰਸਥਾਵਾਂ ਵੱਲੋਂ ਸਨਮਾਨਤ । <br> 39 ਵਰ੍ਹਿਆਂ ਦੇ ਅਧਿਆਪਨ-ਕਾਰਜ ਮਗਰੋਂ 'ਸੈਂਟਰਲ ਸਕੂਲ' ਤੋਂ ਪ੍ਰਿੰਸੀਪਲ ਵੱਜੋਂ ਸੇਵਾ ਮੁਕਤ ।<br> ਸੰਪਰਕ : 37, ਬੀ/2, ਰੋਹਿਣੀ, ਸੈਕਟਰ 17, ਨਵੀਂ ਦਿੱਲੀ-110089<br> ਈ.ਮੇਲ : <a href="mailto:rdkamboj@gmail.com">rdkamboj@gmail.com</a> ਮੋਬਾਈਲ : 09313727493</span></p><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><b><span style="font-size: 13.5pt; font-family: "Arial Unicode MS";">-</span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"> </span><b style=""><span style="font-size: 16pt; font-family: "Arial Unicode MS"; color: fuchsia;">ਸ਼ਿਆਮ ਸੁੰਦਰ ਅਗਰਵਾਲ</span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"> </span><b><span style="font-size: 13.5pt; font-family: "Arial Unicode MS";"><a href="http://mehmaanminni.blogspot.com/2009/05/font-definitions-font-face-font-family.html"></a></span></b></p><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><b><u><span style="font-size: 13.5pt; font-family: "Arial Unicode MS"; color: blue;"><a href="http://mehmaanminni.blogspot.com/2009/05/font-definitions-font-face-font-family.html">ਮਿੰਨੀ ਕਹਾਣੀਆਂ</a></span></u></b><b><span style="font-size: 13.5pt; font-family: "Arial Unicode MS";"> </span></b></p><div style="text-align: left;"> </div><h3 style="text-align: left;"><span style="font-size: 15.5pt; font-family: "Arial Unicode MS"; color: rgb(102, 0, 204);">1-ਵੱਡਪਣ</span><span style="font-size: 15.5pt; font-family: "Arial Unicode MS";"> </span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> <a href="http://mehmaanminni.blogspot.com/2009/05/blog-post_02.html">ਰਾਮੇਸ਼ਵਰ ਕੰਬੋਜ ਹਿਮਾਂਸ਼ੁ</a> </span></h3><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> <b>ਬਾਪੂ ਦੇ ਅਚਾਨਕ ਆ ਜਾਣ ਕਾਰਨ ਘਰਵਾਲੀ ਸੜ-ਭੁਜ ਗਈ, 'ਲਗਦੈ ਬੁੱਢੇ ਨੂੰ ਪੈਸਿਆਂ ਦੀ ਲੋੜ ਆ ਪਈ ਐ, ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਕਿਹੜਾ ਆਉਣ ਵਾਲਾ ਸੀ । ਆਪਣੇ ਢਿੱਡ ਦਾ ਟੋਆ ਤਾਂ ਭਰਦਾ ਨਹੀਂ, ਘਰਦਿਆਂ ਦਾ ਖੂਹ ਕਿੱਥੋਂ ਭਰਾਂਗੇ ?'<br> ਮੈਂ ਨਜ਼ਰਾਂ ਚੁਰਾ ਕੇ ਦੂਜੇ ਪਾਸੇ ਵੇਖਣ ਲੱਗੈ । ਬਾਪੂ ਨਲਕੇ ਤੋਂ ਹੱਥ-ਮੂੰਹ ਧੋ ਕੇ ਰਾਹ ਦੀ ਥਕਾਵਟ ਦੂਰ ਕਰ ਰਿਹਾ ਸੀ । ਇਸ ਵਾਰ ਮੇਰਾ ਹੱਥ ਕੁਝ ਜ਼ਿਆਦਾ ਹੀ ਤੰਗ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ । ਵੱਡੇ ਮੁੰਡੇ ਨੂੰ ਬੂਟ ਚਾਹੀਦੇ ਹਨ । ਉਹ ਸਕੂਲ ਜਾਣ ਲੱਗਾ ਰੋਜ਼ ਬੁੜਬੁੜ ਕਰਦਾ ਹੈ । ਘਰਵਾਲੀ ਦੇ ਇਲਾਜ ਲਈ ਪੂਰੀ ਦਵਾਈ ਨਹੀਂ ਖਰੀਦੀ ਜਾ ਸਕੀ । ਬਾਪੂ ਨੇ ਵੀ ਹੁਣ ਹੀ ਆਉਣਾ ਸੀ ।<br> ਘਰ ਵਿਚ ਭਾਰੀ ਚੁੱਪ ਪਸਰੀ ਹੋਈ ਸੀ । ਰੋਟੀ ਖਾਣ ਮਗਰੋਂ ਬਾਪੂ ਨੇ ਮੈਨੂੰ ਕੋਲ ਬੈਠਣ ਦਾ ਇਸ਼ਾਰਾ ਕੀਤਾ । ਮੈਨੂੰ ਸ਼ੱਕ ਸੀ ਕਿ ਕੋਈ ਪੈਸਿਆਂ ਦਾ ਮਸਲਾ ਲੈ ਕੇ ਆਇਆ ਹੋਵੇਗੈ । ਬਾਪੂ ਕੁਰਸੀ ਤੇ ਢੋਅ ਲਾ ਕੇ ਬੈਠ ਗਿਆ, ਬਿਲਕੁਲ ਬੇਫ਼ਿਕਰ ।<br> "ਸੁਣ," ਕਹਿਕੇ ਉਸਨੇ ਮੇਰਾ ਘਿਆਨ ਆਪਣੇ ਵੱਲ ਖਿੱਚਿਆ । ਮੈਂ ਸਾਹ ਰੋਕ ਕੇ ਉਸ ਵੱਲ ਵੇਖਣ ਲੱਗਾ । ਨਸ-ਨਸ ਕੰਨ ਬਣ ਕੇ ਅਗਲਾ ਵਾਕ ਸੁਣਨ ਲਈ ਚੌਕਸ ਸੀ ।<br> ਬਾਪੂ ਬੋਲਿਆ, "ਖੇਤੀ ਦੇ ਕੰਮ ਵਿਚ ਬਿਲਕੁਲ ਵਿਹਲ ਨਹੀਂ ਮਿਲਦੀ । ਇਸ ਵੇਲੇ ਕੰਮ ਦਾ ਜ਼ੋਰ ਹੈ…ਰਾਤ ਦੀ ਗੱਡੀਓਂ ਈ ਵਾਪਸ ਜਾਊਂਗਾ । ਤਿੰਨ ਮਹੀਨਿਆਂ ਤੋਂ ਤੇਰੀ ਕੋਈ ਚਿੱਠੀ ਨਹੀਂ ਆਈ । ਜਦੋਂ ਤੂੰ ਪਰੇਸ਼ਾਨ ਹੁਨੈਂ, ਤਦ ਈ ਇੰਜ ਕਰਦੈਂ ।"<br> ਬਾਪੂ ਨੇ ਜੇਬ ਵਿੱਚੋਂ ਸੌ-ਸੌ ਦੇ ਦਸ ਨੋਟ ਕੱਢ ਕੇ ਮੇਰੇ ਵੱਲ ਕੀਤੇ, " ਰੱਖ ਲੈ । ਤੇਰੇ ਕੰਮ ਆ ਜਾਣਗੇ । ਝੋਨਾ ਚੰਗਾ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ । ਘਰੇ ਕੋਈ ਦਿੱਕਤ ਨਹੀਂ ਹੈ । ਤੂੰ ਬੜਾ ਕਮਜ਼ੋਰ ਲੱਗ ਰਿਹੈਂ । ਚੱਜ ਨਾਲ ਖਾਇਆ ਕਰ । ਵਹੁਟੀ ਦਾ ਵੀ ਖਿਆਲ ਰੱਖ ।"<br> ਮੈਂ ਕੁਝ ਨਾ ਬੋਲ ਸਕਿਆ । ਸ਼ਬਦ ਜਿਵੇਂ ਸੰਘ ਵਿਚ ਹੀ ਫਸ ਗਏ ਹੋਣ । ਮੈਂ ਕੁਝ ਕਹਿੰਦਾ, ਇਸ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਬਾਪੂ ਨੇ ਪਿਆਰ ਨਾਲ ਝਿੜਕਿਆ, " ਲੈ ਲੈ ! ਬਹੁਤ ਵੱਡਾ ਹੋ ਗਿਐਂ ਕੀ ?"<br> " ਨਹੀਂ ਤਾਂ," ਮੈਂ ਹੱਥ ਵਧਾਇਆ । ਬਾਪੂ ਨੇ ਰੁਪਏ ਮੇਰੀ ਤਲੀ ਉੱਤੇ ਰੱਖ ਦਿੱਤੇ । ਵਰ੍ਹਿਆਂ ਪਹਿਲਾਂ ਬਾਪੂ ਮੈਨੂੰ ਸਕੂਲ ਭੇਜਣ ਲਈ ਇਸੇ ਤਰ੍ਹਾਂ ਤਲੀ ਉੱਤੇ ਧੇਲੀ ਰੱਖ ਦਿਆ ਕਰਦਾ ਸੀ । ਪਰ ਉਸ ਵੇਲੇ ਮੇਰੀਆਂ ਨਜ਼ਰਾਂ ਅੱਜ ਵਾਂਗ ਨੀਵੀਆਂ ਨਹੀਂ ਹੁੰਦੀਆਂ ਸਨ । </b></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> -0-</span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><h3 style="text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> </span><span style="font-size: 15.5pt; font-family: "Arial Unicode MS"; color: rgb(102, 0, 204);">2-ਗੰਗਾ-ਇਸ਼ਨਾਨ</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> <a href="http://mehmaanminni.blogspot.com/2009/05/blog-post_02.html">ਰਾਮੇਸ਼ਵਰ ਕੰਬੋਜ ਹਿਮਾਂਸ਼ੁ</a> </span></h3><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> ਦੋ ਜਵਾਨ ਪੁੱਤਰ ਮਰ ਗਏ । ਦਸ ਸਾਲ ਪਹਿਲਾਂ ਪਤੀ ਵੀ ਚਲਾ ਗਿਆ । ਦੌਲਤ ਦੇ ਨਾਂ ਉੱਤੇ ਬਚੀ ਸੀ ਇਕ ਸਿਲਾਈ ਮਸ਼ੀਨ । ਸੱਤਰ ਸਾਲਾ ਬੁੱਢੀ ਪਾਰੋ, ਪਿੰਡ ਵਾਲਿਆਂ ਦੇ ਕਪੜੇ ਸਿਉਂਦੀ ਰਹਿੰਦੀ । ਬਦਲੇ ਵਿਚ ਕੋਈ ਚੌਲ ਦੇ ਜਾਂਦਾ, ਕੋਈ ਕਣਕ ਜਾਂ ਬਾਜਰਾ । ਸਿਲਾਈ ਕਰਦੇ ਸਮੇਂ ਉਹਦੀ ਕਮਜ਼ੋਰ ਗਰਦਨ ਡਮਰੂ ਦੀ ਤਰ੍ਹਾਂ ਹਿਲਦੀ ਰਹਿੰਦੀ । ਦਰਵਾਜੇ ਅੱਗੋਂ ਜੋ ਵੀ ਲੰਘਦਾ, ਉਹ ਉਸ ਨੂੰ 'ਰਾਮ ਰਾਮ' ਕਹਿਣਾ ਨਾ ਭੁੱਲਦੀ ।<br> ਰਹਿਮ ਦਿਖਾਉਣ ਵਾਲਿਆਂ ਨਾਲ ਉਹਨੂੰ ਚਿੜ ਸੀ । ਬੱਚੇ ਦਰਵਾਜੇ ਉੱਤੇ ਆ ਕੇ ਊਧਮ ਮਚਾਉਂਦੇ, ਪਰ ਪਾਰੋ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਕਦੇ ਬੁਰਾ-ਭਲਾ ਨਾ ਕਹਿੰਦੀ । ਉਹ ਤਾਂ ਸਗੋਂ ਖੁਸ਼ ਹੁੰਦੀ । ਪ੍ਰਧਾਨ ਜੀ ਕੁੜੀਆਂ ਦੇ ਸਕੂਲ ਲਈ ਚੰਦਾ ਇਕੱਠਾ ਕਰਨ ਲਈ ਨਿਕਲੇ ਤਾਂ ਪਾਰੋ ਦੇ ਘਰ ਦੀ ਹਾਲਤ ਵੇਖ ਕੇ ਪਿਘਲ ਗਏ, " ਦਾਦੀ, ਤੂੰ ਕਹੇਂ ਤਾਂ ਤੈਨੂੰ ਬੁਢਾਪਾ ਪੈਨਸ਼ਨ ਦਿਵਾਉਣ ਦੀ ਕੋਸ਼ਿਸ਼ ਕਰਾਂ ?"<br> ਪਾਰੋ ਜ਼ਖ਼ਮੀ ਜਿਹੀ ਹੋ ਕੇ ਬੋਲੀ, " ਪ੍ਰਮਾਤਮਾ ਨੇ ਦੋ ਹੱਥ ਦਿੱਤੇ ਹਨ । ਮੇਰੀ ਮਸ਼ੀਨ ਅੱਧਾ ਪੇਟ ਰੋਟੀ ਤਾਂ ਦੇ ਹੀ ਦਿੰਦੀ ਹੈ । ਮੈਂ ਕਿਸੇ ਅੱਗੇ ਹੱਥ ਨਹੀਂ ਅੱਡਾਂਗੀ । ਕੀ ਤੂੰ ਇਹੀ ਕਹਿਣ ਆਇਆ ਸੀ ?"<br> " ਮੈਂ ਤਾਂ ਕੁੜੀਆਂ ਦੇ ਸਕੂਲ ਲਈ ਚੰਦਾ ਲੈਣ ਆਇਆ ਸੀ । ਪਰ ਤੇਰੇ ਘਰ ਦੀ ਹਾਲਤ ਵੇਖ ਕੇ…।"<br> " ਤੂੰ ਕੁੜੀਆਂ ਦਾ ਸਕੂਲ ਬਣਵਾਏਂਗਾ ?" ਪਾਰੋ ਦੇ ਝੁਰੜੀਆਂ ਭਰੇ ਚਿਹਰੇ ਉੱਤੇ ਸਵੇਰ ਦੀ ਧੁੱਪ ਖਿੜ ਗਈ ।<br> " ਹਾਂ, ਇਕ ਦਿਨ ਜ਼ਰੂਰ ਬਣਵਾਊਂਗਾ ਦਾਦੀ । ਬਸ ਤੇਰਾ ਅਸ਼ੀਰਵਾਦ ਚਾਹੀਦੈ ।"<br> ਪਾਰੋ ਗੋਡੇ ਉੱਤੇ ਹੱਥ ਰੱਖਕੇ ਉੱਠੀ ਅਤੇ ਆਲੇ ਵਿਚ ਰੱਖੀ ਜੰਗ-ਖਾਧੀ ਸੰਦੂਕੜੀ ਚੁੱਕ ਲਿਆਈ । ਕਾਫੀ ਦੇਰ ਉਲਟ-ਪੁਲਟ ਕਰਨ ਤੇ ਇਕ ਬਟੂਆ ਨਿਕਲਿਆ । ਬਟੂਏ ਵਿੱਚੋਂ ਤਿੰਨ ਸੌ ਰੁਪਏ ਕੱਢ ਕੇ, ਪਾਰੋ ਨੇ ਪ੍ਰਧਾਨ ਜੀ ਦੀ ਹਥੇਲੀ ਉੱਤੇ ਰੱਖ ਦਿੱਤੇ, " ਪੁੱਤਰ! ਸੋਚਿਆ ਸੀ, ਮਰਨ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਗੰਗਾ-ਇਸ਼ਨਾਨ ਲਈ ਜਾਵਾਂਗੀ । ਉਸੇ ਲਈ ਜੋੜ ਕੇ ਇਹ ਪੈਸੇ ਰੱਖੇ ਸਨ ।"<br> " ਤਾਂ ਇਹ ਪੈਸੇ ਮੈਨੂੰ ਕਿਉਂ ਦੇ ਰਹੀ ਐਂ ? ਗੰਗਾ ਇਸ਼ਨਾਨ ਨੂੰ ਨਹੀਂ ਜਾਣਾ ?"<br> " ਪੁੱਤਰ, ਤੂੰ ਸਕੂਲ ਬਣਵਾਏਂ ! ਇਸ ਤੋਂ ਵੱਡਾ ਗੰਗਾ-ਇਸ਼ਨਾਨ ਹੋਰ ਕੀ ਹੋਵੇਗਾ !" ਕਹਿਕੇ ਪਾਰੋ ਫਿਰ ਕਪੜੇ ਸਿਉਣ ਲੱਗ ਪਈ । </span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-align: left;"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> -0-</span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><h3 style="text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> </span><span style="font-size: 15.5pt; font-family: "Arial Unicode MS"; color: rgb(102, 0, 204);">3-ਖਾਮੋਸ਼ੀ</span><span style="font-size: 15.5pt; font-family: "Arial Unicode MS"; color: rgb(102, 0, 204);"><br> </span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><a href="http://mehmaanminni.blogspot.com/2009/05/blog-post_02.html">ਰਾਮੇਸ਼ਵਰ ਕੰਬੋਜ ਹਿਮਾਂਸ਼ੁ</a> </span></h3><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"><br> ਅੱਜ ਨਤੀਜਾ ਘੋਸ਼ਤ ਹੋਣਾ ਸੀ । ਸਵੇਰ ਤੋਂ ਹੀ ਵਿਦਿਆਰਥੀਆਂ ਤੇ ਮਾਪਿਆਂ ਦਾ ਇਕੱਠ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ । ਪਰੀਖਿਆ ਇੰਚਾਰਜ ਮੋਹਨ ਸਿੰਘ ਲਿਸਟ ਹੱਥ ਵਿਚ ਲੈਕੇ ਮੰਚ ਉੱਪਰ ਮਾਈਕ ਦੇ ਸਾਹਮਣੇ ਪਹੁੰਚੇ ।<br> ਸ਼੍ਰੀ ਖੰਡੇਲਵਾਲ ਅੱਠ-ਦਸ ਵਿਗੜੇ ਵਿਦਿਆਰਥੀਆਂ ਨਾਲ ਥੋੜੇ ਫਾਸਲੇ ਉੱਤੇ ਖੜੇ ਸਨ । ਇਹਨਾਂ ਵਿਦਿਆਰਥੀਆਂ ਦੇ ਫੇਲ੍ਹ ਹੋਣ ਦੀ ਸੰਭਾਵਨਾ ਸੀ । ਮੋਹਨ ਸਿੰਘ ਫੇਲ੍ਹ ਹੋਣ ਵਾਲੇ ਵਿਦਿਆਰਥੀਆਂ ਦੇ ਨਾਂ ਪੜ੍ਹਦੇ ਗਏ । ਫੁਸਫੁਸਾਹਟ ਸ਼ੁਰੂ ਹੋ ਗਈ । ਖੰਡੇਲਵਾਲ ਦੇ ਚਹੇਤੇ ਬਹੁਤੇ ਅਵਾਰਾ ਵਿਦਿਆਰਥੀ ਫੇਲ੍ਹ ਹੋ ਗਏ ਸਨ ।<br> ਮੋਹਨ ਸਿੰਘ ਨੇ ਫੇਲ੍ਹ ਵਿਦਿਆਰਥੀਆਂ ਵਿਚ ਆਖਰੀ ਨਾਂ ਰਾਮ ਸਿੰਘ ਦਾ ਬੋਲਿਆ ਤਾਂ ਇਕ ਦਮ ਖਾਮੋਸ਼ੀ ਛਾ ਗਈ । ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਲਿਸਟ ਮੋੜ ਕੇ ਜੇਬ ਵਿਚ ਪਾਈ ਤੇ ਮੰਚ ਉੱਤੋਂ ਉਤਰ ਆਏ । ਰਾਮ ਸਿੰਘ ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਆਪਣਾ ਬੇਟਾ ਸੀ । </span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-align: left;"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";">-0-</span></b></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-align: left;"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: rgb(0, 153, 0);">Translation By ਸ਼ਿਆਮ ਸੁੰਦਰ ਅਗਰਵਾਲ</span></b><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></b></p> <div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><a name="3758084915248061739"></a><b><span style="font-size: 13.5pt; font-family: "Arial Unicode MS";"><a href="http://mehmaanminni.blogspot.com/2009/04/blog-post_29.html"><br> ਕਾਲਾ ਘੋੜਾ</a> </span></b></p><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><b><span style="font-size: 15.5pt; font-family: "Arial Unicode MS"; color: rgb(0, 102, 0);">ਸੁਕੇਸ਼ ਸਾਹਨੀ</span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"> <br> <br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">ਆਦਮਕੱਦ ਸ਼ੀਸ਼ੇ ਦੇ ਸਾਹਮਣੇ ਉਹਨੇ ਟਾਈ ਦੀ ਨਾਟ ਨੂੰ ਠੀਕ ਕਰ, ਵਿਦੇਸ਼ੀ ਸੈਂਟ ਦੇ ਫੁਹਾਰੇ ਨਾਲ ਆਪਣੀ ਕਮੀਜ਼ ਨੂੰ ਤਰ ਕੀਤਾ ।</span></b><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> ਤਦ ਹੀ ਸ਼ਾਨੂ ਮਟਕਦਾ ਹੋਇਆ ਕੋਲ ਆਇਆ ਤੇ ਉਹਦੀਆਂ ਲੱਤਾਂ ਨਾਲ ਚਿੰਬੜ ਗਿਆ <b>।</b></span><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਰਾਮੂ…ਬਹਾਦਰ…ਸ਼ੰਕਰ…ਕਿੱਥੇ ਮਰ ਗਏ ਸਾਰੇ ਦੇ ਸਾਰੇ !" ਉਹਦੇ ਚੀਕ-ਚਿਹਾੜੇ ਨਾਲ ਘਬਰਾ ਕੇ ਦੋ ਵਰ੍ਹਿਆਂ ਦਾ ਸ਼ਾਨੂ ਜ਼ੋਰ ਜ਼ੋਰ ਨਾਲ ਰੋਣ ਲੱਗ ਪਿਆ ਸੀ । ਪਤਨੀ ਦੇ ਸਾਹਮਣੇ ਆਉਂਦੇ ਹੀ ਉਹ ਦਹਾੜਿਆ, " ਤੈਨੂੰ ਕਿੰਨੀ ਵਾਰ ਕਿਹੈ ਕਿ ਜਿਸ ਵੇਲੇ ਮੈਂ ਫੈਕਟਰੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਹੋਵਾਂ, ਸ਼ਾਨੂ ਨੂੰ ਮੇਰੇ ਸਾਹਮਣੇ ਨਾ ਆਉਣ ਦਿਆ ਕਰ । ਪੈਂਟ ਦੀ ਕਰੀਜ ਖਰਾਬ ਕਰ ਕੇ ਰਖਤੀ । ਬਹਾਦਰ ਨੂੰ ਕਹਿ ਦੂਜੀ ਪੈਂਟ ਪ੍ਰੈਸ ਕਰ ਕੇ ਦੇਵੇ…ਦੇਰ ਤੇ ਦੇਰ ਹੋ ਰਹੀ ਐ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਚਿੱਲਾਉਂਦੇ ਕਿਉਂ ਹੋ, ਬੱਚਾ ਹੀ ਤਾਂ ਹੈ…" ਪਤਨੀ ਨੇ ਲਾਪਰਵਾਹੀ ਨਾਲ ਕਿਹਾ, " ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਛੇਤੀ ਘਰ ਆ ਜਾਣਾ… ਗੁਪਤਾ ਜੀ ਦੇ ਇੱਥੇ ਕਾਕਟੇਲ ਪਾਰਟੀ ਐ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਚੰਗਾ ਯਾਦ ਕਰਾਇਆ ਤੂੰ…" ਉਹ ਇਕਦਮ ਢਿੱਲਾ ਪੈ ਗਿਆ, " ਡਾਰਲਿੰਗ ! ਅੱਜ ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਸੱਤ ਵਜੇ ਅਸ਼ੋਕਾ 'ਚ ਮਿਸਟਰ ਜੌਨ ਨਾਲ ਇਕ ਮੀਟਿੰਗ ਐ । ਲਗਭਗ ਦੋ ਕਰੋੜ ਦੇ ਆਰਡਰ ਫਾਈਨਲ ਹੋਣੇ ਨੇ । ਮੈਂ ਤਾਂ ਉੱਥੇ ਬਿਜੀ ਹੋਵਾਂਗਾ । ਗੁਪਤਾ ਜੀ ਦੇ ਕਾਕਟੇਲ 'ਤੇ ਤੂੰ ਚਲੀ ਜਾਵੀਂ…ਮਾਈ ਸਵੀਟ ਸਵੀਟ ਡਾਰਲਿੰਗ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਬਸ…ਬਸ…ਬਟਰਿੰਗ ਰਹਿਣ ਦਿਓ । ਮੈਂ ਚਲੀ ਜਾਵਾਂਗੀ, ਪਰ ਅੱਜ ਮੰਮੀ ਦੀ ਤਬੀਅਤ ਬਹੁਤ ਖਰਾਬ ਐ । ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਉਹ ਘਰ ਇੱਕਲੀ ਰਹਿ ਜਾਵੇਗੀ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਤੂੰ ਡਾਕਟਰ ਵਿਰਮਾਨੀ ਨੂੰ ਫੋਨ ਕਰਦੇ, ਉਹ ਕਿਸੇ ਚੰਗੀ ਨਰਸ ਦਾ ਇੰਤਜ਼ਾਮ ਕਰ ਦੇਵੇਗਾ । ਗੁਪਤਾ ਜੀ ਦੀ ਪਾਰਟੀ 'ਚ ਤੇਰਾ ਜਾਣਾ ਜ਼ਿਆਦਾ ਜ਼ਰੂਰੀ ਐ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਮਿਸਟਰ ਭਾਰਗਵ, ਅਜੇ ਗੱਲ ਬਣੀ ਨਹੀਂ…" ਦਫਤਰ ਪੁੱਜ ਕੇ ਉਹਨੇ ਅਕਾਉਂਟੈਂਟ ਵੱਲੋਂ ਤਿਆਰ ਕੀਤੇ ਖਾਤਿਆਂ ਨੂੰ ਵੇਖਦੇ ਹੋਏ ਕਿਹਾ, " ਅਸੀਂ ਇਸ ਫਰਮ ਦੇ ਜਰੀਏ ਵੱਧ ਤੋਂ ਵੱਧ ਵ੍ਹਾਈਟ ਜਰਨੇਟ ਕਰਨਾ ਹੈ । ਸਾਡੀਆਂ ਦੂਜੀਆਂ ਫਰਮਾਂ ਜੋ ਬਲੈਕ ਉਗਲ ਰਹੀਆਂ ਹਨ, ਉਹਨੂੰ ਇੱਥੇ ਅਡਜਸਟ ਕਰੋ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਸਰ, ਕੁਝ ਮਜ਼ਦੂਰਾਂ ਨੇ ਫੈਕਟਰੀ 'ਚ ਪੱਖੇ ਲਵਾਉਣ ਦੀ ਮੰਗ ਕੀਤੀ ਐ ।" ਪ੍ਰੋਡਕਸ਼ਨ ਮੈਨੇਜਰ ਨੇ ਕਿਹਾ ।</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਅੱਛਾ, ਅੱਜ ਇਹ ਆਪਣੇ ਲਈ ਪੱਖੇ ਮੰਗ ਰਹੇ ਹਨ, ਕੱਲ ਨੂੰ ਕੂਲਰ ਲਵਾਉਣ ਨੂੰ ਕਹਿਣਗੇ । ਅਜਿਹੇ ਲੋਕਾਂ ਦੀ ਛੁੱਟੀ ਕਰ ਦਿਓ ।" ਉਹਨੇ ਚੁਟਕੀ ਵਜਾਉਂਦੇ ਹੋਏ ਕਿਹਾ ।</span></b> <br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਸਰ, ਫਰੈਂਕਫਰਟ ਅਤੇ ਪੈਰਿਸ ਤੋਂ ਫੈਕਸ ਆਏ ਹਨ ।" ਸਟੋਨੇ ਨੇ ਉਹਨੂੰ ਦੱਸਿਆ ।</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">ਤਦ ਹੀ ਫੋਨ ਦੀ ਘੰਟੀ ਵੱਜੀ ।</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਮੈਂ ਘਰੋਂ ਰਾਮੂ ਬੋਲ ਰਿਹੈਂ, ਸਾਬ੍ਹ ! ਮਾਂ ਜੀ ਦੀ ਤਬੀਅਤ ਬਹੁਤ…"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਰਾਮੂ !" ਉਹ ਗੁੱਰਾਇਆ, " ਤੈਨੂੰ ਕਿੰਨੀ ਵਾਰ ਕਿਹਾ ਹੈ ਕਿ ਨਿੱਕੀ ਨਿੱਕੀ ਗੱਲ ਲਈ ਮੈਨੂੰ ਡਿਸਟਰਬ ਨਾ ਕਰਿਆ ਕਰ । ਡਾਕਟਰ ਨੂੰ ਫੋਨ ਕਰਨਾ ਸੀ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">ਉਹਨੇ ਫੈਕਸ ਦਾ ਜਵਾਬ ਤਿਆਰ ਕਰਵਾਇਆ ਤੇ ਫਿਰ ਮੀਟਿੰਗ ਦੀ ਫਾਈਲ ਵੇਖਣ ਲੱਗਾ । ਆਪਰੇਟਰ ਨੇ ਉਹਨੂੰ ਫਿਰ ਘਰੋਂ ਟੈਲੀਫੋਨ ਆਉਣ ਦੀ ਸੂਚਨਾ ਦਿੱਤੀ ।</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਮਿਸਟਰ ਆਨੰਦ, ਤੁਹਾਡੀ ਮਾਂ ਦਰਦ ਨਾਲ ਬੇਹਾਲ ਹੈ…" ਡਾਕਟਰ ਵਿਰਮਾਨੀ ਲਾਈਨ ਉੱਤੇ ਸਨ, " ਤੁਹਾਨੂੰ ਤੁਰੰਤ ਘਰ ਪਹੁੰਚਣਾ ਚਾਹੀਦਾ ਹੈ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਡਾਕਟਰ, ਜੋ ਕਰਨਾ ਹੈ, ਤੁਸੀਂ ਹੀ ਕਰਨਾ ਹੈ । ਉੰਜ ਵੀ ਮੈਂ ਇਕ ਜ਼ਰੂਰੀ ਮੀਟਿੰਗ 'ਚ ਜਾਣਾ ਹੈ । ਕਰੋੜਾਂ ਦਾ ਮਾਮਲਾ ਹੈ । ਮੈਂ ਘਰ ਨਹੀਂ ਆ ਸਕਾਂਗਾ । ਤੁਸੀਂ ਮਾਂ ਨੂੰ ਪੇਨ ਕਿਲਿੰਗ ਇੰਜੈਕਸ਼ਨ ਦੇ ਦਿਓ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">ਉਹਨੇ ਘੜੀ ਉੱਤੇ ਨਿਗਾਹ ਮਾਰੀ, ਸਾਡੇ ਛੇ ਵੱਜ ਗਏ ਸਨ । ਤਦ ਫੋਨ ਦੀ ਘੰਟੀ ਫਿਰ ਵੱਜੀ ।</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਆਨੰਦ ਸਾਹਬ, ਇੰਜੈਕਸ਼ਨ ਦਾ ਕੋਈ ਅਸਰ ਨਹੀਂ ਹੋ ਰਿਹਾ । ਮਾਂ ਜੀ ਨੇ ਤੁਹਾਡੇ ਨਾਂ ਦੀ ਰਟ ਲਾਈ ਹੋਈ ਹੈ । ਤੁਸੀਂ ਆ ਜਾਂਦੇ ਤਾਂ ਸ਼ਾਇਦ ਦਵਾਈ ਵੀ ਕੁਝ ਅਸਰ ਕਰ…"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">" ਡਾਕਟਰ ਤੁਸੀਂ ਹੋ ਕਿ ਮੈਂ ?" ਇਸ ਵਾਰ ਉਹ ਗੁੱਸੇ ਨਾਲ ਚੀਕਿਆ, " ਹਰ ਮਹੀਨੇ ਇਕ ਮੋਟੀ ਰਕਮ ਤੁਹਾਨੂੰ ਕਿਸ ਲਈ ਦਿੱਤੀ ਜਾਂਦੀ ਐ ? ਤੁਹਾਨੂੰ ਮਾਂ ਲਈ ਜੋ ਜ਼ਰੂਰੀ ਲਗਦਾ ਹੈ, ਉਹ ਕਰੋ… ਇਹ ਬੁੱਢੇ ਲੋਕ ਸਮਝਦੇ ਨੇ ਕਿ ਜਿੰਨਾ ਰੌਲਾ ਪਾਉਣਗੇ, ਓਨੀ ਹੀ ਜ਼ਿਆਦਾ ਇਨ੍ਹਾਂ ਦੀ ਸੇਵਾ ਹੋਵੇਗੀ ।" ਕਹਿਕੇ ਉਹਨੇ ਰਿਸੀਵਰ ਵਾਪਸ ਸੁੱਟ ਦਿੱਤਾ ।</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">ਦਫ਼ਤਰ ਤੋਂ ਕਾਰ ਤਕ ਦਾ ਫਾਸਲਾ ਉਹਨੇ ਭੱਜਦੇ ਹੋਏ ਤੈਅ ਕੀਤਾ ਤੇ ਫਿਰ ਉੱਚੀ ਆਵਾਜ਼ ਵਿਚ ਡਰਾਈਵਰ ਨੂੰ ਕਿਹਾ, " ਸੱਤ ਵਜੇ ਤਕ ਅਸ਼ੋਕਾ ਹੋਟਲ ਪਹੁੰਚਣਾ ਹੈ, ਗੋਲੀ ਦੀ ਰਫ਼ਤਾਰ ਨਾਲ ਗੱਡੀ ਭਜਾ ਲੈ ।"</span></b><br> <b><span style="color: rgb(102, 0, 204);">-0-</span></b> </span></p><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: rgb(0, 153, 0);">Translation By ਸ਼ਿਆਮ ਸੁੰਦਰ ਅਗਰਵਾਲ</span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><a name="2599602015314306283"></a><b><span style="font-size: 13.5pt; font-family: "Arial Unicode MS";"><a href="http://mehmaanminni.blogspot.com/2009/04/blog-post.html"><br> ਠੰਡੀ ਰਜਾਈ</a> </span></b></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 78.75pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; line-height: 150%; text-align: left;"><span style="font-size: 14pt; line-height: 150%; font-family: "Arial Unicode MS"; color: blue;" lang="PA">ਸੁਕੇਸ਼ ਸਾਹਨੀ</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p> <div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 78.75pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਕੌਣ ਸੀ ?</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਉਹਨੇ ਅੰਗੀਠੀ ਵੱਲ ਹੱਥ ਫੈਲਾ ਕੇ ਸੇਕਦੇ ਹੋਏ ਪੁੱਛਿਆ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p> <div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਉਹੀ, ਸਾਹਮਣੇ ਵਾਲਿਆਂ ਦਿਓਂ,</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਪਤਨੀ ਨੇ ਕੁੜ੍ਹ ਕੇ ਸੁਸ਼ੀਲਾ ਦੀ ਨਕਲ ਉਤਾਰੀ, </span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਭੈਣ, ਰਜਾਈ ਦੇ ਦੇ, ਇਨ੍ਹਾਂ ਦੇ ਦੋਸਤ ਆਏ ਨੇ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਫੇਰ ਉਹ ਰਜਾਈ ਉੱਪਰ ਲੈਂਦੀ ਹੋਈ ਬੁੜਬੁੜਾਈ, </span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਇਨ੍ਹਾਂ ਨੂੰ ਨਿੱਤ ਰਜਾਈ ਵਰਗੀ ਚੀਜ਼ ਮੰਗਦਿਆਂ ਸ਼ਰਮ ਨਹੀਂ ਆਉਂਦੀ । ਮੈਂ ਤਾਂ ਸਾਫ ਮਨ੍ਹਾ ਕਰਤਾ । ਕਹਿਤਾ, " ਅੱਜ ਸਾਡੇ ਵੀ ਕੋਈ ਆਉਣ ਵਾਲਾ ਹੈ ।"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਠੀਕ ਕੀਤਾ।" ਉਹ ਵੀ ਰਜਾਈ ਵਿਚ ਦੁਬਕਦਾ ਹੋਇਆ ਬੋਲਿਆ, " ਇਨ੍ਹਾਂ ਲੋਕਾਂ ਦਾ ਇਹੀ ਇਲਾਜ ਐ ।"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 215.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਬਹੁਤ ਠੰਡ ਐ !" ਉਹ ਬੁੜਬੁੜਾਇਆ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 44.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;">"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA"> ਮੇਰੇ ਆਪਣੇ ਹੱਥ-ਪੈਰ ਸੁੰਨ ਹੋਈ ਜਾ ਰਹੇ ਨੇ ।" ਪਤਨੀ ਨੇ ਆਪਣੇ ਮੰਜੇ ਨੂੰ ਮਘਦੀ ਅੰਗੀਠੀ ਦੇ ਹੋਰ ਨੇੜੇ ਘੜੀਸਦੇ ਹੋਏ ਕਿਹਾ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਰਜਾਈ ਤਾਂ ਜਿਵੇਂ ਬਿਲਕੁਲ ਬਰਫ਼ ਵਰਗੀ ਹੋ ਰਹੀ ਐ, ਨੀਂਦ ਆਵੇ ਵੀ ਤਾਂ ਕਿਵੇਂ ।" ਉਹ ਪਾਸਾ ਪਰਤਦਾ ਹੋਇਆ ਬੋਲਿਆ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਨੀਂਦ ਦਾ ਤਾਂ ਕਿਤੇ ਪਤਾ ਈ ਨਹੀਂ ।" ਪਤਨੀ ਨੇ ਕਿਹਾ, " ਇਸ ਠੰਡ 'ਚ ਤਾਂ ਰਜਾਈ ਵੀ ਬੇਅਸਰ ਜਿਹੀ ਹੋ ਗਈ ਐ ।"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">ਜਦੋਂ ਕਾਫੀ ਦੇਰ ਤਕ ਨੀਂਦ ਨਹੀਂ ਆਈ ਤਾਂ ਉਹ ਦੋਨੋਂ ਉੱਠ ਕੇ ਬੈਠ ਗਏ ਤੇ ਅੰਗੀਠੀ ਉੱਤੇ ਹੱਥ ਸੇਕਣ ਲੱਗੇ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 215.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਇਕ ਗੱਲ ਕਹਾਂ, ਬੁਰਾ ਤਾਂ ਨਹੀਂ ਮੰਨੇਂਗੀ ?" ਪਤੀ ਨੇ ਕਿਹਾ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 215.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਕਿਹੋ ਜਿਹੀ ਗੱਲ ਕਰਦੇ ਓ !"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਅੱਜ ਜਬਰਦਸਤ ਠੰਡ ਐ, ਸਾਹਮਣੇ ਵਾਲਿਆਂ ਦੇ ਮਹਿਮਾਨ ਵੀ ਆਏ ਨੇ । ਅਜਿਹੇ 'ਚ ਰਜਾਈ ਬਿਨਾ ਕਾਫੀ ਪਰੇਸ਼ਾਨੀ ਹੋ ਰਹੀ ਹੋਵੇਗੀ ।"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਹਾਂ, ਫਿਰ ?" ਉਹਨੇ ਆਸ ਭਰੀ ਨਿਗਾਹ ਨਾਲ ਪਤੀ ਵੱਲ ਵੇਖਿਆ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਮੈਂ ਸੋਚ ਰਿਹਾ ਸੀ…ਮੇਰਾ ਸਤਲਬ ਇਹ ਸੀ ਕਿ…ਸਾਡੇ ਕੋਲ ਇਕ ਰਜਾਈ ਫਾਲਤੂ ਹੀ ਤਾਂ ਪਈ ਐ ।"</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">" ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਮੇਰੇ ਮਨ ਦੀ ਗੱਲ ਕਹਿਤੀ । ਇਕ ਦਿਨ ਵਰਤਨ ਨਾਲ ਰਜਾਈ ਘਸ ਥੋੜਾ ਨਾ ਜਾਊਗੀ ।" ਉਹ ਉੱਛਲ ਕੇ ਖੜੀ ਹੋ ਗਈ, " ਮੈਂ ਹੁਣੇ ਸੁਸ਼ੀਲਾ ਨੂੰ ਰਜਾਈ ਦੇ ਆਉਨੀ ਆਂ ।" </span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">ਉਹ ਸੁਸ਼ੀਲਾ ਨੂੰ ਰਜਾਈ ਦੇ ਕੇ ਮੁੜੀ ਤਾਂ ਉਹਨੇ ਹੈਰਾਨੀ ਨਾਲ ਵੇਖਿਆ, ਉਹ ਉਸੇ ਠੰਡੀ ਰਜਾਈ ਵਿਚ ਘੋੜੇ ਵੇਚ ਕੇ ਸੌਂ ਰਿਹਾ ਸੀ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 35.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">ਉਹ ਵੀ ਉਬਾਸੀਆਂ ਲੈਂਦੀ ਹੋਈ ਆਪਣੇ ਬਿਸਤਰ ਵਿਚ ਘੁਸ ਗਈ । ਉਹਨੂੰ ਹੈਰਾਨੀ ਹੋਈ, ਰਜਾਈ ਕਾਫੀ ਗਰਮ ਸੀ ।</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> </div><p class="MsoNormal" style="margin: 0in 215.25pt 0.0001pt 0.5in; text-indent: 0.5in; text-align: left;"><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: black;" lang="PA">-0-</span><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p> <div style="text-align: left;"> </div><p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><b><span style="font-family: "Arial Unicode MS"; color: rgb(0, 153, 0);">Translation By ਸ਼ਿਆਮ ਸੁੰਦਰ ਅਗਰਵਾਲ</span></b><span style="font-family: "Arial Unicode MS";"></span></p><div style="text-align: left;"> <br></div><br></div><br> सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-2917074170381281642009-01-27T23:29:00.000-08:002009-01-27T23:48:34.217-08:00ਸਿਓਂਕ<div align="center"><span style="font-size:130%;color:#6600cc;"><strong>ਸਿਓਂਕ<br /><span style="color:#006600;">ਸੁਕੇਸ਼ ਸਾਹਨੀ</span></strong></span></div><div align="left"><br /><span style="font-size:130%;"><span style="color:#6600cc;">“ਕਿਸ਼ਨ!---” ਵੱਡੇ ਸਾਹਬ ਨੇ ਚਪੜਾਸੀ ਨੂੰ ਘੂਰਦੇ ਹੋਏ ਪੁੱਛਿਆ, “ ਤੂੰ ਮੇਰੇ ਦਫ਼ਤਰ ‘ਚੋਂ ਕੀ ਚੁਰਾ ਕੇ ਲਿਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ?”<br />“ਕੁਝ ਨਹੀਂ ਸਾਹਬ!”<br />“ਝੂਠ ਨਾ ਬਕ!---” ਵੱਡਾ ਸਾਹਬ ਚੀਕਿਆ, "ਚੌਂਕੀਦਾਰ ਨੇ ਮੈਨੂੰ ਸੂਚਨਾ ਦਿੱਤੀ ਹੈ, ਤੂੰ ਡੱਬੇ ‘ਚ ਕੁਝ ਛੁਪਾ ਕੇ ਲਿਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ---ਕੀ ਸੀ ਉਹਦੇ ‘ਚ? ਸੱਚ-ਸੱਚ ਦੱਸ ਦੇ ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਮੈਂ ਪੁਲਸ ‘ਚ ਤੇਰੇ ਖ਼ਿਲਾਫ਼----”<br />“ਨਹੀਂ ---ਨਹੀਂ ਸਾਹਬ! ਤੁਸੀਂ ਮੈਨੂੰ ਗਲਤ ਸਮਝ ਰਹੇ ਓ---” ਕਿਸ਼ਨ ਬੇਨਤੀ ਕਰਦਿਆਂ ਬੋਲਿਆ, “ ਮੈਂ ਤੁਹਾਨੂੰ ਸਭ ਕੁੱਝ ਸੱਚ-ਸੱਚ ਦੱਸਦਾ ਹਾਂ---ਮੇਰੇ ਘਰ ਦੇ ਕੋਲ਼ ਸੜਕ ਵਿਭਾਗ ਦੇ ਵੱਡੇ ਬਾਬੂ ਰਹਿੰਦੇ ਨੇ, ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਸਿਓਂਕ ਦੀ ਜ਼ਰੂਰਤ ਸੀ, ਤੁਹਾਡੇ ਦਫ਼ਤਰ ਦੇ ਬਹੁਤ ਵੱਡੇ ਹਿੱਸੇ ‘ਚ ਸਿਓਂਕ ਲੱਗੀ ਹੋਈ ਹੈ। ਬੱਸ---ਓਹਦੇ ਵਿਚੋਂ ਥੋੜ੍ਹੀ ਜਿਹੀ ਸਿਓਂਕ ਮੈਂ ਵੱਡੇ ਬਾਬੂ ਲਈ ਲੈਣ ਗਿਆ ਸੀ। ਇਕਲੌਤੇ ਬੇਟੇ ਦੀ ਕਸਮ! ---ਮੈਂ ਸੱਚ ਬੋਲ ਰਿਹਾਂ ਹਾਂ।”<br />“ਹੈਂ! ਵੱਡੇ ਬਾਬੂ ਨੂੰ ਸਿਓਂਕ ਦੀ ਕੀ ਲੋੜ ਪੈ ਗਈ?” ਵੱਡਾ ਸਾਹਬ ਹੈਰਾਨ ਸੀ।<br />“ਮੈਂ ਪੁੱਛਿਆ ਨਹੀਂ, ਜੇ ਤੁਸੀਂ ਆਖੋਂ ਤਾਂ ਮੈਂ ਪੁੱਛ ਆਉਂਨਾ ਵਾਂ।”<br />“ਨਹੀਂ—ਨਹੀਂ, ਮੈਂ ਤਾਂ ਊਈਂ ਪੁੱਛਿਐ, ----ਹੁਣ ਤੂੰ ਜਾਹ।” ਵੱਡਾ ਸਾਹਬ ਕੰਧ ਤੇ ਲੱਗੀ ਸਿਓਂਕ ਦੀ ਟੇਢੀ-ਮੇਢੀ ਲਾਈਨ ਵੱਲ ਦੇਖਦਾ ਹੋਇਆ ਗਹਿਰੀ ਸੋਚ ‘ਚ ਪੈ ਗਿਆ।<br />.......<br />“ਮਿਸਟਰ ਰਮਨ!” ਵੱਡਾ ਸਾਹਬ ਮਿੱਠੀਆਂ ਨਜ਼ਰਾਂ ਨਾਲ਼ ਕੰਧ ‘ਤੇ ਲੱਗੀ ਸਿਓਂਕ ਨੂੰ ਦੇਖ ਰਿਹਾ ਸੀ, “ ਤੁਸੀਂ ਆਪਣੇ ਦਫ਼ਤਰ ਦਾ ਵੀ ਮੁਆਇਨਾ ਕਰੋ, ਓਥੇ ਵੀ ਸਿਓਂਕ ਜ਼ਰੂਰ ਲੱਗੀ ਹੋਊ, ਜੇ ਨਾ ਲੱਗੀ ਹੋਵੇ ਤਾਂ ਤੁਸੀਂ ਮੈਨੂੰ ਦੱਸਿਓ, ਮੈਂ ਏਥੋਂ ਤੁਹਾਡੇ ਕੈਬਿਨ ‘ਚ ਟਰਾਂਸਫਰ ਕਰ ਦੇਵਾਂਗਾ। ਤੁਸੀਂ ਆਪਣੇ ਖਾਸ ਆਦਮੀਆਂ ਨੂੰ ਇਸਦੀ ਦੇਖ-ਰੇਖ ‘ਚ ਲਗਾ ਦਿਓ, ਇਹਨੂੰ ਪਲ਼ਣ-ਵਧਣ ਦਿਓ। ਜ਼ਰੂਰਤ ਤੋਂ ਵੱਧ ਜਾਵੇ ਤਾਂ ਕੱਚ ਦੀਆਂ ਬੋਤਲਾਂ ‘ਚ ਇਕੱਠੀ ਕਰਕੇ, ਜਦੋਂ ਕਿਤੇ ਵੀ ਆਪਾਂ ਟਰਾਂਸਫਰ ਹੋ ਕੇ ਦੂਜੇ ਦਫ਼ਤਰਾਂ ‘ਚ ਜਾਵਾਂਗੇ, ਤਾਂ ਇਹਦੀ ਜ਼ਰੂਰਤ ਪਵੇਗੀ।”<br />“ਠੀਕ ਹੈ, ਸਰ! ਏਦਾਂ ਹੀ ਹੋਵੇਗਾ---” ਛੋਟਾ ਸਾਹਬ ਬੋਲਿਆ।<br />“ਦੇਖੋ!---” ਵੱਡੇ ਸਾਹਬ ਦਾ ਸੁਰ ਨੀਵਾਂ ਹੋ ਗਿਆ—“ ਸਾਡੇ ਕਾਰਜ-ਕਾਲ ਦੇ ਜਿੰਨੇ ਵੀ ਨੰਬਰ ਦੋ ਦੇ ਵਰਕ ਆਰਡਰ ਹਨ, ਉਹਨਾਂ ਨਾਲ਼ ਸਬੰਧਤ ਸਾਰੇ ਕਾਗਜ਼ਾਤ ਰਿਕਾਰਡ ਰੂਮ ‘ਚ ਰਖਵਾ ਕੇ ਓਥੇ ਸਿਓਂਕ ਦਾ ਛਿੜਕਾ ਕਰਵਾ ਦਿਓ---ਨਾ ਰਹੇਗਾ ਬਾਂਸ ਨਾ ਵੱਜੇਗੀ ਬੰਸਰੀ।”</span><br />--------<br /><span style="color:#003300;">ਹਿੰਦੀ ਤੋਂ ਪੰਜਾਬੀ ਅਨੁਵਾਦ: ਤਨਦੀਪ 'ਤਮੰਨਾ'</span></span></div>सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-64766517406348334842009-01-27T23:23:00.000-08:002009-01-27T23:50:04.738-08:00ਪਰਖ<span style="color:#006600;"><strong>ਮਿੰਨੀ ਕਹਾਣੀ</strong></span><br /><div align="center"><strong><span style="color:#006600;">ਪਰਖ</span></strong></div><div align="center"><a href="http://punjabiaarsi.blogspot.com/search/label/%E0%A8%B0%E0%A8%BE%E0%A8%AE%E0%A9%87%E0%A8%B6%E0%A8%B5%E0%A8%B0%20%E0%A8%95%E0%A9%B0%E0%A8%AC%E0%A9%8B%E0%A8%9C%20%E0%A8%B9%E0%A8%BF%E0%A8%AE%E0%A8%BE%E0%A8%82%E0%A8%B6%E0%A9%82" rel="tag"><span style="color:#6600cc;"><strong>ਰਾਮੇਸ਼ਵਰ ਕੰਬੋਜ ਹਿਮਾਂਸ਼ੂ</strong></span></a><span style="color:#6600cc;"><strong> </strong></span></div><br /><span style="font-size:130%;"><span style="color:#006600;">ਕਜਰੀ ਨੂੰ ਵੇਚਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਤ੍ਰਿਲੋਕ ਆਪਣੀ ਉਦਾਸੀ ਨਹੀਂ ਸੀ ਛੁਪਾ ਸਕਿਆ। ਸੁੰਨਾ ਕਿੱਲਾ ਦੇਖ ਕੇ ਰਾਧਾ ਵੀ ਕੁਰਲਾਉਂਦੀ ਰਹਿ ਗਈ ਪਰੰਤੂ ਬਾਪੂ ਦੇ ਸਾਮ੍ਹਣੇ ਕੁਝ ਕਹਿਣ ਦੀ ਹਿੰਮਤ ਨਾ ਕਰ ਸਕੀ।<br />ਸ਼ਾਮ ਹੁੰਦਿਆਂ ਹੀ ਕਜਰੀ ਰੱਸਾ ਤੁੜਾ ਕੇ ਕਿਸ਼ਨੇ ਦੇ ਘਰ੍ਹੋਂ ਭੱਜ ਆਈ। ਤ੍ਰਿਲੋਕ ਨੂੰ ਦੇਖ ਕੇ ਕਜਰੀ ਨੇ ਮੂੰਹ ਉੱਚਾ ਕਰਕੇ ਰੰਭ੍ਹਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ। ਤ੍ਰਿਲੋਕ ਨੇ ਕੋਲ਼ ਆਕੇ ਓਹਦੀ ਪਿੱਠ 'ਤੇ ਟੱਥ ਫੇਰਿਆ ਤਾਂ ਓਹ ਧਰਵਾਸਾ ਕਰਕੇ ਕੁੰਡ ਦੇ ਕੋਲ਼ ਖਿੰਡੇ ਪਏ ਸੁੱਕੇ ਘਾਹ ਨੂੰ ਸਪੜ ਸਪੜ ਕਰਕੇ ਖਾਣ ਲੱਗੀ।<br />ਸਹਿਕਾਰੀ ਸਮਿਤੀ ਦਾ ਕਰਜ਼ਾ ਚੁਕਾਉਂਣ ਦਾ ਨੋਟਿਸ ਨਾ ਮਿਲ਼ਿਆ ਹੁੰਦਾ ਤਾਂ ਓਹ ਕਜਰੀ ਨੂੰ ਕਦੇ ਨਾ ਵੇਚਦਾ। ਅਤੇ ਹੁਣ.....ਕਜਰੀ ਵਾਪਸ ਆ ਗਈ ਹੈ। ਪੈਸੇ ਮੋੜਨੇ ਪੈਣਗੇ। ਕਰਜ਼ਾ ਲਾਹੁਣ ਲਈ ਕੋਈ ਦੂਜਾ ਰਸਤਾ ਲੱਭਣਾ ਪਵੇਗਾ।<br />ਓਦੋਂ ਹੀ ਕਿਸ਼ਨਾ ਵੀ ਪਿੱਛੇ-ਪਿੱਛੇ ਆ ਪਹੁੰਚਿਆ--" ਭਾਈ ਤ੍ਰਿਲੋਕ! ਤੇਰੀ ਗਾਂ ਨੂੰ ਕਾਬੂ ਰੱਖਣਾ ਮੇਰੇ ਵੱਸ ਦੀ ਗੱਲ ਨਹੀਂ। ਸਵੇਰੇ ਤੋਂ ਹਰਾ ਬਰਸੀਣ ਇਹਦੇ ਅੱਗੇ ਪਿਆ ਰਿਹਾ ਪਰ ਇਹਨੇ ਮੂੰਹ ਤੱਕ ਨ੍ਹੀਂ ਲਾਇਆ।"<br />" ਆਦਮੀ ਹੀ ਨਹੀਂ ਜਾਨਵਰ ਵੀ ਪਿਆਰ ਦਾ ਭੁੱਖਾ ਹੁੰਦਾ ਹੈ ਕਿਸ਼ਨੇ! ਤੂੰ ਕਿਵੇਂ ਸਮਝੇਂਗਾ ਕਿ ਮੈਂ ਕਜਰੀ ਨੂੰ ਕਿਵੇਂ ਪਾਲ਼ਿਐ?...ਆਪਣੀ ਬੱਚੀ ਦੀ ਤਰ੍ਹਾਂ ਪਾਲ਼ਿਐ।" ਤ੍ਰਿਲੋਕ ਨੇ ਪੈਸੇ ਕੱਢਕੇ ਦਿੰਦੇ ਹੋਏ ਨੇ ਕਿਹਾ," ਆਪਣੇ ਰੁਪਈਏ ਗਿਣ ਲੈ।"<br />ਕਿਸ਼ਨੇ ਨੇ ਪੈਸੇ ਜੇਬ ਵਿਚ ਰੱਖਦਿਆਂ ਹੋਇਆਂ ਗੱਲ ਅੱਗੇ ਤੋਰੀ--" ਸਵੇਰੇ ਤੂੰ ਰਾਧਾ ਬੇਟੀ ਦੇ ਰਿਸ਼ਤੇ ਲਈ ਕਹਿ ਰਿਹਾ ਸੀ ਨਾ? ਮੈਂ ਆਪਣੇ ਬੇਟੇ ਤੋਂ ਪੁੱਛ ਲਿਐ। ਓਹ ਤਿਆਰ ਹੋ ਗਿਐ।"<br />" ਪਰ ਮੈਂ ਤਿਆਰ ਨਹੀਂ ਇਸ ਰਿਸ਼ਤੇ ਲਈ।".......ਕਿਸ਼ਨਾ ਹੈਰਾਨ ਰਹਿ ਹਿਆ--" ਪਰ ਸਵੇਰੇ ਤੂੰ ਹੀ ਤਾਂ ਕਿਹਾ ਸੀ ਨਾ ਗੱਲ ਚਲਾਉਂਣ ਲਈ?"......."ਸਵੇਰੇ ਦੀ ਗੱਲ ਹੋਰ ਸੀ," ਤ੍ਰਿਲੋਕ ਬੋਲਿਆ। ਓਹਦੀ ਨਜ਼ਰ ਕਜਰੀ ਵੱਲ ਗਈ। ਰਾਧਾ ਵੀ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਦੋਂ ਚੁੱਪ-ਚਾਪ ਆ ਕੇ ਗਾਂ ਦੀ ਗਰਦਨ ਸਹਿਲਾਉਂਣ ਲੱਗ ਪਈ ਸੀ। ਦੋਵਾਂ ਦੀਆਂ ਅੱਖਾਂ 'ਚ ਓਹਨੂੰ ਇੱਕੋ ਜਿਹੀ ਹੀ ਨਮੀ ਨਜ਼ਰ ਆਈ। ਫੇਰ ਦੋਨਾਂ ਦੇ ਚਿਹਰੇ ਇੱਕੋ ਜਿਹੇ ਹੀ ਲੱਗਣ ਲੱਗੇ।<br />"ਫੇਰ ਸੋਚ ਲੈ," ਕਿਸ਼ਨਾ ਬੋਲਿਆ।...." ਚੰਗੀ ਤਰ੍ਹਾਂ ਸੋਚ ਲਿਐ।"ਕਜਰੀ ਨੇ ਜੁਗਾਲ਼ੀ ਭਰਿਆ ਮੂੰਹ ਤ੍ਰਿਲੋਕ ਦੇ ਮੋਢੇ 'ਤੇ ਰੱਖ ਦਿੱਤਾ।<br />---------- </span><br /></span><span style="color:#cc33cc;"><strong>ਹਿੰਦੀ ਤੋਂ ਪੰਜਾਬੀ ਅਨੁਵਾਦ: ਤਨਦੀਪ ‘ਤਮੰਨਾ’</strong></span>सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3700273189375608117.post-16197364873206198732008-12-22T10:42:00.000-08:002008-12-22T10:44:26.942-08:00चर्चा में<strong>चर्चा में <br /></strong><span style="font-size:130%;color:#6600cc;">सतरहवाँ अंतर्राज्यीय लघुकथा सम्मेलन, बरेटा (पंजाब), 11.10.2008<br /><br /></span>पंजाबी त्रैमासिक‘मिन्नी’, अमृतसर व ‘मिन्नी कहानी विकास मंच, बरेटा’ के संयुक्त तत्वावधान में सतरहवाँ अंतर्राज्यीय लघुकथा सम्मेलन दिनांक 11.10.2008 को के.सी. एम. गर्ल्ज़ कालेज,बरेटा के प्रांगण में आयोजित किया गया। देश के विभिन्न प्रदेशों से लघुकथा लेखक व आलोचक इस सम्मेलन में पधारे।<br />सम्मेलन का प्रथम सत्र सायं 5.00 बजे प्रारंभ हुआ। इस सत्र की अध्यक्षता सर्वश्री सूर्यकांत नागर (इंदौर), सुकेश साहनी (बरेली), श्याम सुंदर दीप्ति (अमृतसर), बलजिंदर सिंह व प्रिंसिपल बालकृष्ण कटौदिया ने की। ‘मंच के सरपरस्त प्रिंसीपल दर्शन सिंह बरेटा ने आए हुए मेहमानों का स्वागत किया। सत्र की शुरुआत भवानी शंकर गर्ग ने नामवर पंजाबी शायर सुरजीत पातर की गज़ल ‘मैं राहां ते नहीं तुरदा, मैं तुरदा हाँ ता राह बनदे’ गाकर की। तदुपरांत पंजाबी आलोचक निरंजन बोहा ने दर्शन सिंह बरेटा, जगदीश राय कुलरियां व अश्विनी खुडाल द्वारा संपादित पंजाबी लघुकथा संकलन ‘पंजाबी मिन्नी कहानी दा वर्तमान’ पर अपना आलोचनात्मक पर्चा पढ़ा। निरंजन बोहा ने संकलन में सम्मिलित रचनाओं का विषयगत आकलन करते हुए कहा कि यह संकलन बदल रहे समय का गवाह है। उन्होंने संकलन में शामिल कुछ रचनाओं की कमजोरियों का भी जिक्र किया। डॉ. कुलदीप सिंह दीप, सूर्यकांत नागर, रामेश्वर काम्बोज हिमांशु, सुकेश साहनी, विक्रमजीत नूर, डॉ. रामनिवास मानव, दर्शन जोगा, जसबीर ढंड व डॉ. शील कौशिक सहित अनेक लेखकों/ आलोचकों ने इस पर्चे पर हुई बहस में अपने विचार व्यक्त किए। चर्चाकारों ने संकलन के संदर्भ में लेखन व आलोचना के महत्व पर भी प्रकाश डाला। इस विचार–विमर्श का समापन डॉ. श्याम सुंदर दीप्ति ने किया।<br />इस सत्र में लघुकथा विधा को समर्पित पंजाबी की त्रैमासिक पत्रिका ‘मिन्नी’ के अंक–81 (मंटो विशेषांक) के अतिरिक्त पंजाबी लघुकथा से संबंधित दो अन्य पत्रिकाओं ‘मिन्नी कहानी’ (पटियाला) व ‘अणु’ (लुधियाना) के नए अंकों का विमोचन हुआ। सत्र के अंत में पंजाबी लघुकथा के जाने माने कथाकार श्री हरभजन खेमकरणी को प्रथम ‘रतन सिंह संधू यादगारी मिन्नी कहानी सम्मान’ से सम्मानित किया गया। अध्यक्ष मंडल के साथ श्री सुरेश शर्मा (इंदौर) ने खेमकरणी जी को सम्मानित किया। सम्मेलन के प्रथम सत्र के संचालन की जिम्मेदारी जगदीश राय कुलरियाँ ने निभाई।<br />रात्रिभोज के पश्चात सम्मेलन का दूसरा सत्र ‘जुगनुआं दे अंग–संग’ प्रारंभ हुआ। इस सत्र के संचालक श्यामसुन्दर अग्रवाल ने ‘जुगनुआ दे अंग–संग’ कार्यक्रम के उद्देश्य व नियमों की जानकारी दी। पत्रिका ‘मिन्नी ’ की ओर से ‘जुगनुआं दे अंग–संग’ का आयोजन प्रत्येक तिमाही किया जाता है। इस सत्र में रघबीर सिंह महमी (सत्कार),दविंद्र पटियालवी (चेतना),भूपिंद्रजीत मौलवीवाला (नज़रिया), मंगत कुलजिंद (बर्फ़ बनाम पानी), हरप्रीत सिंह राणा (माड़ा बंदा), जगदीश राय कुलरियां (सप्प), बूटा राम चहिलां (खुल्लीआं अक्खां), दर्शन बरेटा (अकृतघन), प्रेम मौलवीवाला (सोच), डॉ् शीील कौशिक (वृट वृक्ष), अमृतलाल मनन (सही समय), राजवीर भलूरिया (लियाकत) , डॉ. शक्ति राज कौशिक(विषैला कीट), रामेश्वर काम्बोज हिमांशु’ (उड़ान), बालकृष्ण कटोदिया (दस्तावेज), एम.अनवार अंजुम (दुर्घटना), मक्खन सिंह चौहान (गु्रु दक्षिणा), सुरेश शर्मा (प्रार्थना), रणजीत आज़ाद कांझला (सरकारी सहूलियत), परगट सिंह जंबर (अद्धमरे लोक), जसबीर ढंड (धरवास दा धुरा), चमकौर सिंह राड़ा (एहसास), सुरेंद्र कैले (हुणे ही), बंत सिंह चठ्ठा (तोता और मंत्री) , निर्मल सिंह बरेटा (दीया), महिन्द्रपाल मिंधा (इंसानियत), हरभजन खेमकरणी (दूरदर्शी), रूप देवगुण (लक्ष्मी), डॉ. रामनिवास मानव (पत्नी का भविष्य), दर्शन जोगा (अंदरली गल्ल), सूर्यकांत नागर (फल), सुकेश साहनी (राजपथ), श्याम सुंदर अग्रवाल (कुंडली) ने लघुकथा–पाठ में भाग लिया। पढ़ी गई प्रत्येक रचना पर अलग से विचार–विमर्श हुआ। उपस्थित लेखकों/ आलोचकों ने इस विचार–चर्चा में लघुकथाओं पर अपने विचार प्रस्तुत किए। इस सत्र में सुकेश साहनी, सूर्यकांत नागर, डॉ. रामनिवास मानव, रामेश्वर काम्बोज हिमांशु, रूप देवगुण, सुरेश शर्मा, सुरेंद्र कैले, निरंजन बोहा, हरभजन खेमकरणी, विक्रमजीत नूर, दर्शन जोगा व श्याम सुंदर अग्रवाल द्वारा लघुकथाओं के संदर्भ में लघुकथा विधा पर प्रस्तुत किए गए विस्तृत विचारों से श्रोता बहुत प्रभावित हुए। लघुकथा की बुनावट बहुत कसी हुई होनी चाहिए; लघुकथा के शीर्षक की ओर विशेष ध्यान दिया जाना चाहिए; जो शीर्षक रचना को अर्थ प्रदान करे, वह श्रेष्ठ होता है;शीर्षक रचना के कथ्य का प्रकटीकरण करने वाला न हो रचना के कथ्य व कला, दोनों पक्षों में सुमेल होना चाहिए। लघुकथा में अधिक घटनाएँ नहीं होनी चाहिएं, यदि घटनाएँ एक से अधिक हों तो उनके घटित होने में समय का लंबा अंतराल नहीं होना चाहिए। इन सभी बातों पर लेखक एकमत नज़र आए।<br />प्रात: 4.00 बजे तक चले इस सत्र की समाप्ति पर प्रिं. दर्शन सिंह बरेटा व डॉ. श्याम सुंदर दीप्ति ने सम्मेलन में पधारे सभी मेहमानों के प्रति हार्दिक आभार व्यक्त किया।सहज साहित्यhttp://www.blogger.com/profile/09750848593343499254noreply@blogger.com1